Vérfüred

   -Dervish! Hé, Dervish mester! Föld hívja Dervisht! Veszi az adást parancsnok?
   Pislog egyet, hökkenten mered rám, mintha nem ismerne meg, aztán elvigyorodik.
   -Grubbs! Hát mégis élsz. Azt hittem... - Vonásai kissé rendeződnek. - Bocs. Elkalandoztam.
   Mellé ülök.
   - Rossz napod volt?
   - Nem emlékszem - válaszolja. - Miért jöttél haza ilyen korán? - Megmutatom neki az órámat, megkocogtatom.
   Dervishmegnézi majd felsóhajt.
   - Kezdem elveszteni, Grubbs.
   Gombóc nő a torkomban, de nem hagyom, hogy Dervish lássa rajtam a félelmet.
   - Mármint micsodát, az eszedet? Olyasmit nem veszthetsz el, amid sosem volt.
   - A talajt a lábam alól. - Dervish lenéz a lábára. Mezítláb van, talpa piszkos. - Azelőtt nem voltam én ilyen. Ilyen szétszórt és bamba. Vagy igen? - Kérlelve néz rám.
   - Borzalmas dolgokon mentél keresztül, Derv - mondom neki halkan. - Ezek után nem is csoda, hogy nem állsz talpra egyik pillanatról a másikra. 
   - Tudom. De ugye, azelőtt nem voltam ilyen? Van, amikor nem tudok visszaemlékezni. Olyan, mintha mindig is így lett volna.
   - Nem - mondom határozottan. - Ez csak átmeneti időszak. El fog múlni.
   - Egyszer minden elmúlik - motyogja Dervish. Aztán oldalpillantást vet rám, jégkék szemével végigmér. - Miért vagy te vizes?
   - Fürödtem, és előtte elfelejtettem levetkőzni. - Megbökdösöm a homlokát, és az ablakra mutatok, a párkányra zuhogó eső irányába. - Sügér!
   - Hú - mondja Dervish. - Érted kellett volna mennem.
   - Semmi gond. - Felállok, kinyújtózkodom, a ruhámból csöpög a víz. - Felmegyek, dobok egy zuhanyt, és belebújok valami szárazba, ezt meg berakom a mosógépbe. Van valami szennyesed? - Ugyanis a ház körüli teendőket én láttam el, amíg Dervish szobanövény volt. A szokás hatalma.