J. R. R. Tolkien

A hobbit

"Egy földbevájt üregben élt egy hobbit. Nem valami mocskos, koszos, nedves üregben, ami férgek maradványaival és nyirkos bűzzel van tele, és nem is afféle száraz, csupasz, homokos üregben, ahol nincs mire leülni, és nincs mit enni: ez hobbit-üreg volt, ami kényelmet jelent.
Az ajtaja tökéletesen kerek volt, mint egy hajóablak, zöldre festve, fényes sárgaréz fogantyúval pontosan a közepén. Az ajtó egy cső formájú előszobába nyílt, ami olyan volt, mint egy alagút: nagyon kényelmes, füstmentes alagút, faburkolatú falakkal, szőnyeggel borított, kövezett padlóval, fényesített székekkel ellátva, és sok-sok akasztóval kalapok és kabátok számára - a hobbit nagyon szerette a látogatókat. Az alagút csak kanyargott és kanyargott, szépen, de nem túl egyenesen követte a domb oldalát - a Dombét, ahogy a lakók sokmérföldes körzetben hívták - és kicsi kerek ajtók nyíltak belőle először az egyik, majd a másik oldalon. A hobbitok nem szeretnek az emeleten lakni: a hálószobák, fürdők, pincék, éléskamrák (ebből nagyon sok volt), ruhásszobák (egész szobákat foglaltak el a ruhái), konyhák és étkezők mind ugyanazon a szinten voltak, és valójában ugyanabban a járatban. A legjobb szobák mind a baloldalon voltak (a bejárat felől nézve), mert csak ezeknek voltak ablakaik, mélyen ülő kerek ablakok, amelyek a kertjére néztek, és azon túl a mezőkre, a folyó felé futó lankán..."