| 		
		 
 Vérfüred
  2007.10.22. 18:25 
 22. oldal 18. sor
 
  
Vérfüred 
   -Dervish! Hé, Dervish mester! Föld hívja Dervisht! Veszi az adást parancsnok?    Pislog egyet, hökkenten mered rám, mintha nem ismerne meg, aztán elvigyorodik.    -Grubbs! Hát mégis élsz. Azt hittem... - Vonásai kissé rendeződnek. - Bocs. Elkalandoztam.    Mellé ülök.    - Rossz napod volt?    - Nem emlékszem - válaszolja. - Miért jöttél haza ilyen korán? - Megmutatom neki az órámat, megkocogtatom.     Dervishmegnézi majd felsóhajt.    - Kezdem elveszteni, Grubbs.    Gombóc nő a torkomban, de nem hagyom, hogy Dervish lássa rajtam a félelmet.    - Mármint micsodát, az eszedet? Olyasmit nem veszthetsz el, amid sosem volt.    - A talajt a lábam alól. - Dervish lenéz a lábára. Mezítláb van, talpa piszkos. - Azelőtt nem voltam én ilyen. Ilyen szétszórt és bamba. Vagy igen? - Kérlelve néz rám.    - Borzalmas dolgokon mentél keresztül, Derv - mondom neki halkan. - Ezek után nem is csoda, hogy nem állsz talpra egyik pillanatról a másikra.     - Tudom. De ugye, azelőtt nem voltam ilyen? Van, amikor nem tudok visszaemlékezni. Olyan, mintha mindig is így lett volna.    - Nem - mondom határozottan. - Ez csak átmeneti időszak. El fog múlni.    - Egyszer minden elmúlik - motyogja Dervish. Aztán oldalpillantást vet rám, jégkék szemével végigmér. - Miért vagy te vizes?    - Fürödtem, és előtte elfelejtettem levetkőzni. - Megbökdösöm a homlokát, és az ablakra mutatok, a párkányra zuhogó eső irányába. - Sügér!    - Hú - mondja Dervish. - Érted kellett volna mennem.     - Semmi gond. - Felállok, kinyújtózkodom, a ruhámból csöpög a víz. - Felmegyek, dobok egy zuhanyt, és belebújok valami szárazba, ezt meg berakom a mosógépbe. Van valami szennyesed? - Ugyanis a ház körüli teendőket én láttam el, amíg Dervish szobanövény volt. A szokás hatalma.  
	         
		 
	        
	        |