Vérfüred

   - Az ilyen jelenetet hívom én horrornak! - bődül el diadalmasan Davida Haym, és a félelem egy csapásra eloszlik. - Ennyi! Megvolt minden? Ajánlom is! Ezt a snittet soha nem tudnánk felülmúlni!
   Hirtelen mindenki megkönnyebbülten nevet. Pár másodpercig elhitték, hogy a démon valódi volt, és komolyan megtámadta Emmetet. Ez most elmúlik, és mindenkinek eszébe jut, hogy ez csak film, szemfényvesztés, borzongató szórakoztatás. Kicsit szégyellik, hogy hagyták magukat átverni, de mivel körülöttük olyan sokan reagáltak hasonlóan, nem érzik, hogy túl ciki lenne.
   - Ugye megmondtam? - mondja Dervish, és hangosan tapsol. - Most őszintén, láttatok már ennél rémisztőbb, szédületesebb dolgot?
   - A szívem! - piheg Juni, és kezével legyezi az arcát. - Nem számítottam rá, hogy az egész ilyen hirtelen történik!
   - Egyszerűen elképesztő! - kiált fel Bill-E. - Láttad ezt, Grubbs? Úgy buzogott a vér, mintha locsolócsőből nyomták volna! És amikor... Grubbs? Jól vagy? Hé, Dervish, Grubbsnak valami baja van. Olyan arcot vág mintha...
   Bill-E szavai, és az egész külvilág elhalkul. Ugyanazt a rémületet éreztem, mint sokan a körülöttem állók közül. Ugyanazt a döbbent borzalmat. Egy pillanatig én is elhittem, hogy mindez igazi. De míg a többieknél elmúlt ez az érzés, nálam nem.
   Ugyanis emlékszem arra, hogyan nézett ki a démon. Hogyan mozgott. Láttam a szeméből sugárzó gyűlöletet. És jól tudom, mit váltott ki belőlem.
   És bár minden porcikámmal tiltakoztam ellene, hatalmába kerít egy borzalmas érzés...
   Az nem egy beöltözött fickó volt.
   Az a démon valódi volt!