Áldozat

Nem látunk démont. Embert sem. Csak néhány csirkét és tömérdek vért. Miközben mi gyanakodva állunk a kaputól pár lépésnyire, Gyorsanfut nevetve a csirkéket kezdi kergetni. Azok sivítva, szárnyukat csapkodva menekülnek. Amilyen gyors, könnyedén elkaphatná őket, de csak játszik velük.
   - Vajon mindenki meghalt? - kérdi Orna, összeszűkült szemmel, a friss vér szaga facsarja az orrát.
   - Hacsak nem bújnak meg valahol - dörmögi Goll.
   - Nézzük meg a kunyhókat! - javasolja Fiachna.
   - Jó. - Goll Ronanra, Fiachnára, Connlára és rám mutat. - Ti négyen jobbra mentek. Mi, többiek, balra. Középen találkuozunk, ha tiszta a levegő.
   - Na és Gyorsanfut? - kérdem.
   Goll a csirkéket hajkurászó fiúra néz.
   - Úgysem vennénk hasznát.
   Sietve szétválunk, aggódunk a hamarosan lenyugvó nap láttán. Lassan eljön a fomoriik ideje.
   Az első kunyhó. A falon hatalmas rések, úgyhogy könnyű belesnünk. A padlót alvadt vér borítja, de máskülönben elhagyatott. Nincs pincébe vezető csapóajtó, sem más búvóhely. Továbbmegyünk.
   A második kunyhó kisebb, mint az első. Aprócska bejárat. Nincs rés a falon. Sötét árnyak mindenütt. Bedugjuk fejünket az ajtón, szemünket szoktatva a sötéthez. Fokozatosan előtűnnek a tárgyak. Edények, egy kis asztal, egy törött szék. A padlón szőnyegek - alattuk akár egy souterrain is lehet. Belopakodunk, ronan elsőnek, én utolsónak, a zsúpmennyezetről lógó szárnyas démonok után kutata a szemem. A férfiak felhajtják a szőnyeget - semmi. Akkor sorban kijövünk. Megint én vagyok az utolsó, és már majdnem kiérek a szabadba, amikor hátborzongató suttogás hangzik fel a hátam mögött.
   - Apróóósááág...
   Megállok... megfordulok... tágra nyílik a szemem... a szívem a torkomban dobog. Belebámulok a sötétbe. Nem látok semmit, de tudom, hogy nem vagyok egyedül. Ki akarok rohanni az ajtón, segítségért kiáltanék, de képtelen vagyok rá. A nyelvemet nem félelem, hanem varázserő bénítja meg.
   Hosszú, rémülettel teli pillanat. Aztán karmok csapnak elő a sötétből... eltorzult arc... tűzben égő szempár... vicsorgó, durva állkapocs... a démon rámveti magát.