A halál próbái

   Csak tapostam a vizet, miközben némán átkoztam a sorsomat és a vámpír isteneket. Eljött hát a vég. Megtettem mindent, amit csak megtehettem, de az nem volt elég. Az lesz a legjobb, ha most kinyitom a számat, benyelem a vizet, és a lehető leggyorsabban véget ér ez az egész. Meg is tettem volna, csakhogy ez a folyosó nem volt valami jól megvilágítva, és valahogy nem esett volna jól sötétben meghalni. Így nagy kínnal-keservvel újra lemerültem a fenékre, fölemeltem a követ, megint hanyatt fordultam, s a követ a hasamra téve, úszni kezdtem előre, hogy egy világosabb helyet keressek a halálom helyszínéül.

   Ahogy a folyosó végén balra fordultam, megláttam az oldalfal sötét köveit. eszembe jutott milyen izgalomba jöttem volna még pár perce is ettől a látványtól, és bágyadtan elmosolyodtam. Átfordultam a hasamra, hogy a lábamon állva érjen utol a halál - és ekkor megdermedtem.

   A falon ott volt az X!