A sötétség vadászai

   Hátamat egy fának vetettem, s a következő pillanatban jobb ingujjam beleakadt egy faágba. A vérszipoly kardjával az arcom felé sújtott. Azt hittem, itt a vég, de ekkor kiszabadult a karom, és kardom pengéje megakasztotta s a föld felé kényszerítette az övét. Nyomtam lefelé erősen, abban reménykedve, hogy ellenfelem végül kiejti a kezéből, de olyan ereje volt, hogy egy könnyed mozdulattal visszalendítette a kardját a magasba, miközben a penge szikraesőt szórva végigsiklott az én kardom pengéjén. A mozdulat olyan gyors volt, és annyi erő rejlett benne, hogy amikor beleütközött a kardom markolatába, az nemhogy eltérítette volna az útjából, hanem az aranyabroncson áthatolva, húst, csontot átvágva, a penge tőböl lemetszette a kiálló jobb hüvelykujjamat!