A hajnal gyilkosai
2005.07.08. 10:12
183. oldal 1. sor
A hajnal gyilkosai
-Nem bírom... tartani... tivább - zihálta Gannen Harst. Egész testében reszketett, és dőlt róla a verejték az erőfeszítéstől.
-nem is kell - válaszolta Mr. Crepsley. Pillantása rólam Vanchára ugrott, majd vissza, s rólam a mennyezetre. Úgy nézett fölfelé, mintha átlátna a kő,a beton, és a föld rétegein, föl egyenesen az égbe. -Vámpírok istenei! - kiáltotta mennydörgő hangon. -Még a halálban is legyek győzedelmes!
Aztán, ahogy utolsó kiáltása végigvisszhangzott körben a barlang falain, Mr. Crepsley elengedte a láncot. Még egy elképesztő pillanatig ott lebegett a levegőben, szinte mintha repülni készülne... aztán zuhanni kezdett lefelé, mintegy kő, az acélhegyű nyársak felé.
|